Szakítottunk.
Szakítottunk!
Szakítottunk?!
SZAKÍTOTTUNK!!!
Na akkor kezdjünk némi számokkal:
5 év és egy kicsi, 1 kolesz szoba, 2 közös albérlet, 3 fesztivál, 1 nyaralás és +10-10 kg :). Többszáz liter bor és sör.
A helyzet az, hogy nem könnyű így öt évet végiggondolni, hogy milyen számokat tudok kiemelni. Ha eszembejut még valami, akkor azt majd jól felírom ide.
Az egész történetet a nehezebb beazonosíthatóság kedvéért játszódjon mondjuk Németországban-Ausztriában így a kedves olvasónak nem azzal megy el majd az ideje, hogy engem vagy őt beazonosítja, hanem, hogy "jól" szórakozzon.
A cselekmény Düsseldorfban kezdődik. Tényleg tipikus egyetemi szerelem, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Megláttam és megtetszett és végre a történelemben először neki is megtetszettem én. Sok volt akkor már a csalódás nekem, a rengeteg beetetés, az ultimate friendzone-okkal és satöbbi satöbbi. Alapvetően ugyanis én vagyok az a srác akivel a kedves lányok anyukája lenne nagyon megelégedve: lányának kíméletes és hosszú hátralévő élete lesz és nem lesz hiánya semmiben. Csakhogy ezzel a stílussal tényleg nem lehetett csajozni erre addigra már rájöttem. De ettől még nem tudtam teljesen meghazudtolni magamat előtte és vicces volt mert neki annyira nem is kellett sőt.
A legelején már alakultak a nagy különbségek, amik miatt vagy nem amiatt de élveztük egymást, mert a másiknak lehetett újat mutatni és nem volt az, hogy ja igen ezt is ismerem, aha ezt szeretem azt inkább nem stb. Ő rockos én discos, ő városi én falusi, ő szereti a szüleit én nem a sajátjaimat, ő a cuki lányok ellentéte én maga vagyok a megtestesült jézus krisztus :P Najó ez túlzás de érted... Lényeg az, hogy mindkettőnkben minden más volt és emiatt minden olyan érdekes volt. Egy dolog azonban mégis közös volt, hogy neki is én lettem az első én nekem is ő volt az első.
De ez már csak a múlt. Mert most minden átváltozik és minden fájni fog.
